Tour de France 2020

Egy egészen más Tour de France

Annyi minden eltért az idei Tour de France-on az eddigiektől, hogy szinte fel sem lehet sorolni, de kezdjük talán a leglényegesebbekkel:

• Az év első háromhetes versenye a Giro d’Italia szokott lenni, de mivel a koronavírus durván átrajzolta a sport-naptárakat is, már meg sem lepődtünk azon, hogy idén a már 107. alkalommal megrendezett francia körversennyel startolt a szezon, melyet az eredetileg tervezett június 27-ei időpontról helyezett át a Nemzetközi Kerékpáros szövetség (UCI) augusztus 29-re. Csoda, hogy azért a 3470 kilométeres távot meghagyták.

• A klasszikus értelemben vett időfutamok kvázi kikoptak a versenyből – mint ahogyan a hosszú sík szakaszok is -, miközben hat etap is hegyibefutóval végződött, úgyhogy már az elején lehetett látni, hogy az idei verseny azoknak fog leginkább kedvezni, akik bírják az emelkedőket.
• Mint a világon az utóbbi időkben sajnos körülbelül minden, így a Tour de France is leginkább a koronavírusról szólt, ami nem csupán abban mutatkozott meg, hogy folyamatosan lebegett az elmaradás sötét fellege a verseny felett, hanem abban is, hogy már nem “csak” dopping-, hanem koronavírus teszteket is végeztettek, és nem is csak a versenyzőkkel, hanem természetesen lényegében mindenkivel, aki csak a verseny közelébe mehetett. És ez olyannyira nem volt vicces, hogy ha egy csapatban ketten – mindegy hogy versenyző, vagy stábtag – pozitív tesztet produkáltak volna, úgy a teljes csapatot azonnal kizárták volna a versenyből.

Kaotikus nyitány

Az idei verseny szakadó esőben startolt, a koronavírus terjedése miatt frissen piros kategóriába sorolt Nizza-ból, ahol később az első, 156 kilométeres szakasz befutója is volt. Köszönhetően az esőnek, bukás, bukást követett, nem kímélve még a legesélyesebbeket sem.

Csak, hogy két fontos nevet említsek, a Lotto-Soudal két ásza, Philippe Gilbert, és John Degenkolb is már itt a verseny feladására kényszerült. A vb-aranyérmes Gilbert olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy azonnal abba kellett hagynia a futamot, Degenkolb pedig hiába tekert még 65 kilométert sérülten, emberfeletti teljesítménye nem hatotta meg a versenybírákat, akik két perc “késés” miatt nem írták neki jóvá a szakaszt.

Izgalmakkal teli verseny

A második szakasztól már a hegyeké és völgyeké lett a főszerep. Bár a harmadik etapot – még Jerome Cousin nagy szökése ellenére is – a brutális sprintet bemutató Caleb Ewan nyerte, az elején még mindig az a Julian Alaphilippe vezette az összesítettet, aki amúgy a második szakaszt is zsebre tette, amitől valószínűleg sokan azt érezhették, hogy kezd kialakulni valamiféle – Alaphilippe-Yates-Hirschi – élboly.

Hát tévedtek.

Szlovénia már a negyedik szakaszban kimutatta a foga fehérjét, és bejelentkezett az esélyesek közé azzal, hogy Tadej Pogačar második lett, Primož Roglic pedig úgy nyerte az etapot, hogy összesítettben letaszította Hirschi-t a dobogó legalsó fokáról.

Az ötödik szakasz végén már a Yates-Roglic-Pogačar trió lett a vezető hármas. Roglic tartotta is a második pozícióját egészen a kilencedik szakaszig, ahol viszont végre magára húzhatta a sárga trikót, és amit innentől érezhetően nem is nagyon kívánt átadni már senkinek.

Ám történt valami más is ebben a bizonyos kilencedikben, méghozzá az, hogy Pogačar megszerezte első szakaszgyőzelmét, amitől a fiatal versenyző valószínűleg vérszemet kapott, mégis egészen a tizenharmadik szakaszig kellett várni arra, hogy a két szlovén együtt birtokolhassa az első és a második helyet.

“Szlovén Nemzeti Bajnokság”

Ettől a pillanattól kezdve viszont többen is magukban átnevezték a 2020-as Tour de France-ot, Szlovén Nemzeti Bajnokság-gá, mivel a két versenyző innen már lényegében csak egymással csatázott. Pogačar ismét Roglic-ot lehajrázva nyerte meg a tizenötödik szakaszt, méghozzá úgy, hogy a jóváírásoknak köszönhetően 4 másodpercet még le is faragott, az így mindössze 40 másodpercnyire apadt hátrányából.

Némi pihenő és 785 koronavírust teszt után fellélegezhettek a résztvevők, hiszen minden stábtag, és mind a 156 bringás negatív teszt-eredménye lehetővé tette számukra a verseny folytatását.

A legembertpróbálóbb szakasz, a tizenhetedik etap, a tavalyi TdF győztes, a kolumbiai Egan Bernal drámájával indult, aki valószínűleg a hátfájdalmai miatti teljesítmény romlás miatt, visszalépett a versenytől, bár eddigre már amúgy is jócskán megcsappant a győzelemre esélyes versenyzők száma.

Bár a 2304 méter magasságban lévő Col de la Loze befutóját “Superman” Lopez nyerte, abból, hogy Roglic lett a második, sokan már szinte el is könyvelték maguknak, hogy bizonyára ő lesz az idei Tour győztes, hiszen a kilencedik szakasz óta senki sem volt képes “lenyerni“ róla a sárga trikót. Megmondom őszintén, ha fogadtam volna az idei körversenyre, magam is Roglic-ra voksoltam volna.

De milyen jól tettem, hogy nem fogadtam idén, hiszen a majd egy perces hátrányból induló Pogačar akkorát ment a huszadik etapban, hogy mindenkinek konkrétan tátva maradt a szája. Többen azt hitték, hogy elromlott az óra, amikor az Roglic neve mellett zöldről, pirosra váltott, jelezve, hogy a 21 éves versenyző behozta a lemaradását, sőt ezzel az összetettben át is vette a vezetést. Ám ez még mindig nem volt elég a szinte már eufórikus hangulatban kerekező Tadej Pogačar-nak, aki a finisben még majd egy percet rá is vert vetélytársára.

Amikor Roglic, az ebben az etapban összeszedett hátrányával beért a célba, már mindenki tudta, hogy a szemtelenül fiatal szlovén tehetség nem csak a fehér, és a pöttyös, de a sárga trikót is örökre bepakolta a bőröndjébe.

Az utolsó, tradícionálisan sprint befutó huszonegyedik szakaszban mindössze annyi dolga volt Pogačar-nak, hogy célba érjen ahhoz, hogy hivatalosan is ő legyen a 2020-as Tour de France győztese.

Tadej Pogačar

Tadej Pogačar egyetlen nappal a 22. születésnapja előtt történelmet írt ezzel a győzelmével, hiszen szlovén kerekes előtte még sohasem nyerte meg a világ legnagyobb kerékpárversenyét. De ez az őstehetség nem is “egyszerűen csak megnyerte” élete első Tour de France-át, hanem ő lett a verseny történetének második legfiatalabb győztese. Sőt az sem mellékes, hogy rögtön egy olyan triplával, amilyen utoljára 51 évvel ezelőtt sikerült egy bizonyos Eddy Merckx nevű legendának.

Tadej Pogačar 1998. Szeptember 21-én született Komendában, egy mindössze 900 lelket számláló szlovén falucskában. Későbbi edzője – Andrej Hauptmann – 2011-ben, egy korosztályos versenyen, állítólag úgy figyelt fel a tehetségére, hogy az akkor még csak 13 éves Pogačar éppen vagy 100 méteres lemaradásban üldözött egy nálánál jóval idősebbekből álló csoportot. A jelenetet látva Hauptmann-ból kifakadt, hogy “Szegény gyerek!”, mire az egyik szervező visszaszólt neki, hogy “Annyira azért nem kell sajnálni! Ez a szegény gyerek nem üldözi, hanem éppen lekörözni készül a bolyt…”