Fradi – Barcelona
Bajnokok Ligája
Nem éppen finom startja az egy Bajnokok Ligája csoportkörnek, ha egy együttesnek rögtön a Barca-val kell pályára lépnie, ráadásul annak otthonában, a már önmagában is fajsúlyos Nou Camp-ben.
De elsősorban nem ettől volt ez a meccs ennyire jelentős, hanem inkább attól, hogy 25 éve nem járt ott a Fradi, ahová most ismét eljutott.
Ehhez a lehetőséghez pedig a Zöld Sasoknak olyan országos bajnokokat kellett legyőzniük, mint a svéd Djurgarden, a skót Celtic, a horvát Dinamo Zagreb, és a norvég Molde. Rajtuk keresztül jutott ugyanis az FTC, a BL csoportkörében, a selejtező első fordulójából egyből a főtábláig, ami megint csak nem kis teljesítmény.
Mint ahogyan a sorsolás sem hozott éppenséggel jelentéktelen neveket, hiszen a Barcelona mellett még olyan együttesekkel kerültünk egy csoportba, mint a Juventus, és Szerhij Rebrov vezetőedző volt csapata, a Dinamo Kijev.
Barcelona – Ferencváros 5:1
Az, aki nem jártas a sportban és csak az eredményt látja, joggal gondolhatja, hogy a Fradi csúfos vereséget szenvedett, de az aki csak kicsit is képben van azzal kapcsolatban, hogy ki ellen játszottunk, sőt talán még magát a mérkőzést is látta, valószínűleg egészen máshogy érez.
Kezdjük rögtön azzal, hogy a koronavírus miatt nem voltak nézők a stadionban, ami már eleve egy faramuci helyzetet teremtett, mégsem lehetett azt érezni, hogy a Fradi dekoncentrált lenne, vagy nem tenne meg mindent akár még azért a győzelemért is, amit nem mellesleg a fogadóirodák 40-szeres odds-okkal adtak (volna).
Első félidő
A magam részéről azt tudom mondani, hogy kicsit még meg is lepődtem azon a bátor és magabiztos játékon, ahogy a Fradi kezdett. Őszintén, a helyszín és az ellenfél miatt kissé megszeppentebb focira számítottam, de aztán eszembe jutott, hogy milyen csatákon, és milyen óriási gólokon keresztül vezetett az út idáig, és újraértékeltem a hozzáállásomat.
Ronald Koeman – a Barcelona edzője – szintén komolyan vette a Fradit, méghozzá olyannyira, hogy a felállítható legerősebb kezdő tizenegyet küldte a pályára.
Annak ellenére, hogy nálunk – Zubkov kivételével – még senki sem focizott ezen a szinten, határozottan úgy tűnt, hogy két egyenrangú csapat küzd egymás ellen.
Amikor pedig már a 10. percben Tokmac egy ügyes – és jó szokásához híven villámgyors – akció után olyan “gólt” lőtt, hogy szerintem mindenkiben megállt az ütő, aki látta, kezdett igazán izgalmas lenni a dolog. Talán ha az az egy méter nem lett volna, ami miatt végül lest ítélt a bíró, a végeredmény is más lett volna…
Remekül helytálltunk egészen addig, amíg egy kiharcolt 11-esből, Messi be nem talált.
Összességében Dibusz bravúros védése és Isael brutál kapufája is ébren tartotta még a reményt, hiszen határozottan úgy tűnt, hogy a 31-szeres magyar bajnok csapat nem csak kemény ellenfél, de kifejezetten veszélyes is. Ám a 42. percben világossá vált, hogy a szerencse is inkább az ellenfélhez pártolt, ugyanis Fati-nak sikerült úgy gólt lőnie, hogy az minden volt, csak jól eltalált labda nem. Valószínűleg még ő maga sem igazán értette, hogyan került végül a játékszer a hálóban, sajnos ez a gól tényén nem változtatott semmit.
Második félidő
A második félidő már eleve nem indult jól. Coutinho vagy 17 méterről talált be egy trükkös sarkazós gól-passzos akció végén, ami le is fektette az alapokat, hiszen a 3:0 már egy olyan eredmény volt, amiben sokan szerintem ki is egyeztünk volna. Leginkább ugyanis ekkora különbségekhez vagyunk szokva, az ehhez hasonló Dávid és Góliát csaták tapasztalataiból.
Egy pillanatra úgy tűnt a 68. percben mégis átigazolt hozzánk a szerencse, hiszen Tokmac-nak nem csak egy 11-est sikerült kiharcolnia, hanem egy kiállítást is, ami azt jelentette, hogy a mérkőzés hátralévő részében emberelőnyben játszhatunk.
A büntetőt Haratin értékesítette, amellyel egyben le is zárta a magyar foci azon 25 éves szakaszát, amelyben nem rúgtunk BL-mérkőzésen gólt.
Sokan azt gondoltuk, hogy az amúgy valóban erősen játszó Fradinak reális erélye lesz a kiegyenlítésre, a mindössze 10 emberrel focizó katalánok ellen, de sajnos tévedtünk. Kiegyenlítés helyett ugyanis először Pedrit, majd Dembélé is betalált, amellyel beállították az 5:1-es végeredményt.
Végeredmény
A mérkőzés után még tépelődtem kicsit azon, hogy mi történt, és bármennyire is hitegettem magam azzal, hogy ez a meccs valójában egy 5:3-as menet volt, sajnos ki kellett ábrándítanom magam azzal, hogy a másik oldalon is volt egy olyan Messi gól, amelyet végül les miatt nem adtak meg, és bár a tizenegyes abszolút jogos volt, és talán járt volna egy sárga is, de ha szívünkre tesszük a kezünket, mind tudjuk, hogy a bírónak nem lett volna szabad kiállítania Piqué-t…
