VUELTA A ESPAÑA 2020

Ismét Roglic nyerte a Vuelta-t

A Jumbo-Visma versenyzőjének, a szlovén Primoz Roglicnak sikerült az, ami 2005-óta senkinek. Miután a Tour de France-on egészen az utolsó etapig úgy tűnt, elhozza azt a győzelmet is, de végül druszája Tadej Pogačar elhappolta előle a díjat, megvédte címét és újra megnyerte a 18 szakaszos, sorban a 75. spanyol Vuelta-t. Ráadásul nem is akárhogyan, hiszen nem “csak” az összetettért kiéérdemelhető piros-, hanem a pontverseny megnyeréséért járó zöld trikót is megszerezte.

A 2020-as év így minden bizonnyal sikeresnek mondható Roglic számára, hiszen csak nagyon kevesen mondhatják el magukról, hogy egy éven belül – összesen 14 szakaszgyőzelem mellett – megnyertek egy jelentős háromhetes viadalt, és egy rangos egynapost is, lett légyen, hogy Roglic októberben már abszolvált egy Liege-Bastogne-Liege győzelmet is.

„Lehetetlen összehasonlítani a két sikert. Nagyszerű érzés így befejezni ezt a viszontagságos évet. Szerencsére vannak még olyan viadalok a naptárban, amelyeken nem sikerült győznöm, így a lelkesedésem töretlen. Sohasem egyszerű megszerezni a dobogó legfelső fokát, sőt kimondottan nehéz, de éppen ez az, ami előreviszi a sportolót” – Nyilatkozta Roglic, amikor a két Vuelta győzelméről kérdezték.

Az idei Vuelta további helyezettjei

A záró etapon, a Hipódromo és Madrid közötti 139.6 kilométeres sík szakaszon, a német Pascal Ackermann (Bora-hansgrohe) bizonyult a leggyorsabbnak, bár csak olyan aprócska különbséggel, hogy a győztes kihirdetéséhez – ő és Sam Bennett (Deceuninck-Quick Step) között – segítségül kellett hívni a célfotót.

Ackermann-nak már csak néhány Tour de France-os szakaszgyőzelem hiányzik a gyűjteményéből, hiszen tavaly is nyert két szakaszt a Giro-n, idén pedig ugyanígy kettőt a Vuelta-n.

„Nem voltam benne biztos, hogy ki nyert, ezért megkérdeztem Sam-et, de ő sem tudta. Várnunk kellett, majd a rádióban megerősítették, hogy enyém a győzelem. Minden nagyobb nevű sprinter nyert egy etapot, szerintem ezzel mindannyian elégedettek lehetünk” – Mondta Ackermann, aki érthető okokból nincs teljesen odáig a Bennett hátrasorolása miatti elsőségétől.

Összetettben az az Ineos Grenadiers színeiben versenyző Richard Carapaz lett a második, aki tavaly megnyerte a Giro-t, a harmadik helyen pedig a Grand Tour dobogókban újoncnak számító brit Hugh Carthy (EF Pro Cycling) végzett.

A hegyi összetett győztesnek járó pöttyös trikót idén Guillaume Martin (Cofidis) vihette haza, a legjobb fiatal versenyző Enric Mas (Movistar), a legjobb csapat pedig a Movistar lett.

A “női” Vuelta

A Vuelta “női verziója” a  Ceratizit Challenge by La Vuelta elnevezésű körverseny utolsó, 98.6 kilométeres szakasza szintén madridi befutóval zárult, melyet az olasz Elisa Balsamo (Valcar-Travel&Service) nyert.

Itt végül összetettben és a pontversenyben is a német Lisa Brennauer (Ceratizit-WNT) győzedelmeskedett, a legjobb fiatal a holland Lorena Wiebes (Team Sunweb), a legjobb csapat pedig a Trek-Segafredo lett.

A furán alakuló 2020-as kerékpáros idény

A Vuelta a España-val tulajdonképpen le is zárult az idei, a koronavírus miatt amúgy igen érdekesen alakult kerékpáros idény, amely úgy alakult, hogy a Giro d’Italia és a Vuelta hat napon keresztül párhuzamosan futott, ráadásul mindkettő startja annyira közel került a francia körversenyéhez, hogy a profi kerékpárosoknak valószínűleg komoly dilemmát okozott eldönteni, hogy ki, melyik versenyen induljon egyáltalán el. Így persze erősen megfeleződtek a nagy nevek, hiszen bármennyire fontosak is ezek a háromhetesek, egyszerre senki sem tud két versenyen részt venni.

A sok időpont tolódás miatt ráadásul a már a télbe csúszó Vuelta nem is nézett ki jól, és valószínűleg nem is volt olyan élvezetes, mint amilyennek megszoktuk, hiszen ugyanez a verseny tavaly még a nyárban indult és még mindig a nyárban, szeptember 15-ével zárt, most két hónappal később pedig nyilván egészen más körülmények között, hidegben, esőben és ködben zajlott.

A koronavírus miatt az egész évadban csökkent a nézőszám is, ráadásul az idei háromhetesek nem léphették át a szokásos országhatárokat sem, ami szintén rontott az egész idény élvezeti értékén. Nekünk magyaroknak például kifejezetten hiányzott az eredetileg idénynyitó Giro budapesti rajtja, mint ahogyan a magyarországi szakaszversenyek is, és valószínűleg minden versenyzőnek és sportrajongónak rosszul esett az is, hogy a hatóságok döntése miatt idén sem a Giro, sem pedig a Vuelta nem mehetett át francia területekre.

Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna így is izgalmasak a versenyek, de azért mindannyian boldogabbak lennénk, ha a jövő évadban már minden a megszokott módon, időpontokban, és útvonalakon mehetne végig, lehetőleg koronavírus nélkül. Bízzunk hát benne, hogy a terv szerint jövő év május 8-án startoló Giro d’Italia-val újra visszatér majd a jól megszokott rend a kerékpársportba, és soha többé nem kell a versenyzőknek karanténban, otthon, online tekerniük egy a nappaliban felállított szobakerékpáron…