Még el sem oszlott a Tour de France füstje, ami miatt sok esélyes el sem indult az olasz körversenyen, már startolt is a Giro d’Italia:

• 176 induló
• 21 szakasz
• 3 időfutam
• 5 hegyi etap
• összesen 3497.9 kilométeres táv

Bár a nyitó nap 15.1 kilométeres egyéni időfutamát – talán mondhatjuk azt, hogy – természetesen az olasz bajnok Filippo Ganna nyerte 15.24-es idővel, a portugál Joao Almeida már rögtön az első szakaszban remekelt, és 15.46-os idejével felhívta magára a figyelmet.

A harmadik szakaszban az amúgy komoly esélyesnek számító Geraint Thomas már az elején akkorát bukott, hogy lényegében el is vesztette a sanszát a győzelemre. A vége előtt 30 kilométerrel pedig egy termetes, komótosan sétálgató kutya keveredett a bolyba, jól összezavarva a versenyzőket.

A harmadik szakasz végén Almeida már át is vette a vezetést az összetettben, és az ezzel járó rózsaszín trikót, amit nem is volt hajlandó levenni magáról egészen a 18. szakasz végéig.

A negyedik szakasz végén, a már amúgy is sérült Geraint Thomas nagy tempóban ráhajtott egy elé guruló kulacsra, és akkorát esett, hogy végül fel kellett adnia a versenyt.

A szakasz befutója pedig annyira szoros volt, hogy a sorrend felállításához segítségül kellett hívni a célfotót. A francia Arnaud Démare, az olasz Davide Ballerini, és a szlovák Peter Sagan közül végül Démare-é lett a dicsőség.

Luca Wackermann és Etienne van Empel olasz versenyzők egészen különleges balesetet szenvedtek. Az történt, hogy 3 kilométerrel a cél előtt egy közvetítő helikopter annyira közel került a versenyzőkhöz, hogy a rotor keltette szél felkapta a pálya melletti kordont és befújta a bringások közé. Wackermann olyan súlyosan megsérült, hogy azonnal kórházba kellett szállítani, így a verseny feladására kényszerült.

A szintén esélyes brit Simon Yates a hetedik szakasz végén a koronavírus tüneteit mutatta, ami miatt természetesen azonnal le is tesztelték, és mivel a teszt pozitív eredményt hozott, a nyolcadik szakaszban már ő sem állhatott rajthoz.

A tesztelések az első szünnapon tovább folytatódtak. 571 koronavírus tesztet végeztek el a versenyzőkön és a stábtagokon, és bizony néhányan fel is akadtak a teszteken, így ki kellett szállniuk a versenyből. A tizedik etapra az eredetileg 176 indulóból már csak 145-en maradtak.

Valter Attila az összetettben feljött a 22. helyre, ami a legjobb összetett eredménye lett a versenyben.

A tizenegyedik szakaszban ismét történt egy furcsa baleset. 32 kilométerrel a cél előtt az olasz Elia Viviani-t egy zsúfolt körforgalomban elsodorta egy kísérő motoros, ami aztán rá is dőlt. Szerencsére nem sérült meg annyira, hogy fel kelljen adnia a versenyt, de végig komoly fájdalmakkal küzdött.

Később Jonathan Vaughters, az EF Pro Cycling sportigazgatója, azzal a javaslattal állt elő, hogy mi lenne, ha a második hét végén, a koronavírus miatt lefújnák az egész versenyt. Hiába vannak ugyanis a versenyzők kvázi “buborékban”, elkerülhetetlen, hogy a szálláshelyükön, illetve a versenyen érintkezzenek turistákkal vagy nézőkkel.

A második – 34.1 km-es időfutam – nagy jelentőséggel bírt abból a szempontból, hogy a már a harmadik szakasz óta rózsaszínben versenyző Almeida megtarthatja-e a trikóját vagy sem. A futamot ismét Ganna nyerte, de mivel Almeida-nak sikerült nagyot mennie, nála maradt az összetettben első helyen állót megillető ruhadarab.

A záró hétre már csak 138-fősre fogyatkozott a csapat.

A Passe dello Stelvio, a maga 2758 méterével, az idei Giró legmagasabb pontja, és az egyetlen ötcsillagos etapja, ami ellentétben a hotelek minősítésével, nem azt jelenti, hogy kényelmes, hanem éppen ellenkezőleg. A 18. szakasz jól meg is kavarta a dolgokat az élen. Almeida-ról átkerült a rózsaszín trikó a holland Wilco Kelderman-ra, a portugál pedig nem egyszerűen csak visszaesett a második helyre, hanem egészen az ötödikig zuhant. A szakaszt amúgy az ausztrál Jai Hindley nyerte, de a brit Tao Geoghegan Hart is szorosan feljött az élmezőnybe.

Újabb érdekes eseménye az idei Girónak, hogy a huszadik szakaszra, némi sztrájk-fenyegetős hintázás után a versenyzők elérték, hogy egy 100 kilométeres szakaszt busszal tehessenek meg. Ennek ellenére annyira izgalmasra sikeredett a brutális hegyi befutós szakasz, hogy a végén Hindley és Geoghean összetett azonos idővel – 85.22.07 – ért célba. A rózsaszín trikó pedig csak azért került végül Hindley-re, mert jobb időfutam-eredményekkel bírt.